Mocsári aggófű

A mocsári aggófű hazánk ártéreinek, mocsarainak és nedves rétjeinek ritka növénye. nagy folyóink mai és egykori árterein található meg, helyenként ezektől távolabb, kisebb vízfolyások közelében található mocsarakban, mocsárréteken is megjelenik.

Nagy termetű évelő növény, magassága meghaladhatja a 2 métert is. Termete karcsú, levelei lándzsásak, 10–20 cm hosszúak, szélük élesen fűrészes, fonákuk pedig sűrűn fehér molyhos szőrzetű. Levelei alapján vegetatív állapotban is könnyen felismerhető.

Sárga fészkes virágai ernyőszerű virágzatba csoportosulnak szárának tetején. Már május végétől megjelenhetnek, de virágzása augusztusig is elhúzódhat, ezután érnek repítőszőrös kaszattermései. Feltehetőleg ezekről nyerte latin nemzetségnevét (Senecio), ami öregembert jelent.

Újabb eredmények alapján, a nemzetséget több felé osztva, a Jacobaea nemzetségbe sorolják, mely Szent Jakab apostol után kapta a nevét, mivel a nemzetség fajai Jakab napja (július 25.) táján virágoznak. Fajneve (paludosus) jellemző mocsaras élőhelyére utal.

Európa legtöbb országában előfordul, a legnyugatibb és legdélibb területekről azonban hiányzik; Spanyolországból korábban eltűnt, majd visszatelepítették. Szintén hosszabb ideig eltűntként tartották nyilván a Brit szigeteken, azonban 1972-ben újra megtalálták Anglia keleti részén.

Hazánkban a vizes élőhelyek kiterjedésének csökkenésével állományai visszaszorulóban vannak, a Tiszántúl számos korábban ismert lelőhelyéről mára eltűnt. Potenciálisan veszélyeztetett, ritka növényfaj. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10000 Ft.