Vetési konkoly


Vetési konkoly

Év vadvirága 2021

Ebben az évben a vetési konkoly (Agrostemma githago) nyerte az Év vadvirága szavazást, legyőzve a pici egérfarkfüvet (Myosurus minimus) és a bíborfekete hagymát (Allium atropurpureum), így erről a szép gyomnövényről fognak szólni idén a hírek, érdekességek, játékok. Célunk ezúttal is a hazánkban honos ritka, vagy ritkulóban lévő növényfajok megismertetése, védelme és a hozzájuk kötődő problémák bemutatása. (Fotó: Farkas Sándor)

A vetési konkoly eredetileg a Földközi-tenger mellékéről származó, felálló szárú, egyéves növény. Vetések, főként kalászosok egykor közönséges, ma ritka és védett növényfaja. A faj magja tömegében és méretében annyira hasonlított a búzáéra, hogy a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette. A fokozódó vegyszerhasználat során megritkult és 1993-ban – első gyomnövényként – védetté nyilvánították. A kisparcellás, háztáji gazdálkodás visszaszorulásával napjainkra a legtöbb szántóról eltűnt.

                                                     Testfelépítés

Növényünk igen mutatós virágszál, felálló szárú, egyéves növény, a szegfűfélék családjába tartozik és nemzetségének az egyetlen képviselője a Kárpát-medencében. Egyéves növény, ami kb. 50 cm magas, fentebb elágazó szárú, szálas-lándzsás alakú levelekkel. A teljes növény rásimuló szőrökkel borított, ettől levelei kissé selymes tapintásúak. A virág sziromlevelei 2-4 cm hosszúak, pirosas lilásak, szélük hullámos, a belseje felé világosodó, jellegzetes rajzolatú. Gólyaorral vagy rokonával a réti kakukkszegfűvel lehetne összetéveszteni, de a konkoly virágának ismertető jele még a virágszirmokon túl nyúló csészelevelek, ezen kívül az élőhelyük is eltérő. Kemény, tojás alakú toktermése van, ami 5 foggal nyílik, benne 30-40, éretten fekete apró tüskés hátú, vese alakú maggal. (Fotó: Bajor Zoltán)


Előfordulása, élőhelye

A vetési konkoly a Földközi-tenger vidékéről származik, de a növénytermesztés elterjedésével a gabonanövények kíséretében több kontinens mérsékelt és szubtrópusi zónájában is szélesen elterjedt, így a Kárpát-medencében is hosszú ideje megtelepedett, úgynevezett archeofiton faj. Az őszi gabonavetések gyomnövénye, de kapásokban és pillangós vetésekben is előfordulhat. Együtt említhetjük a pipaccsal, a búzavirággal vagy a szarkalábakkal. (A kép forrás: Bartha Dénes- Király Gergely (szerk.): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza 2015.)

Biblia, költészet

A Bibliában - egy fordítási hiba miatt - gonosz jelképeként szerepel (Máté 13: 38.): „A szántóföld pedig a világ; a jó mag Isten országának fiai: a konkoly pedig a gonosznak fia”. 

Jézus példabeszéde pedig  a konkoly irtásmódjainak egyikét mutatja (Máté 13: 30.): „Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe”.

A Biblia szimbolikáját átvéve a magyar szólásmondásokban is negatív értelemben szerepel:

  • Aki konkolyt hint mások közé, az a veszekedés magjait szórja el.
  • Nincsen búza konkoly nélkül.
  • Búzát vetett, konkolyt aratott.
  • Konkolyt a búzából, vétket a világból nem lehet kiirtani.
  • A népi hiedelem szerint a búza konkollyá tud változni.

Egy ilyen évezredek óta velünk élő gyomnövény a népdalainkban, költészetünkben is megtalálható, ahol természetesen a bibliai jelentéssel bír:

  • „Ritka búza, ritka, Kiben konkoly nincsen, Ritka a szerető, Kiben hiba nincsen.” Kiss Lajos gyűjtése Hódmezővásárhelyről
  • "Ritka az a búza, melyben konkoly nincsen, Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen, Lám, a mi búzánkban egy szem konkoly sincsen, A mi szerelmünkben semmi hiba sincsen." Énekelte: Cindrik Mátyás (64), Pacsér, Vajdaság, 1970.

Petőfi Sándor pedig így használja a konkoly szimbólumát:

  • “Példát ada a késő unokáknak, Hogy kell csábítni az ártatlanságot, S hogy kell konkolyt hinteni, Két szerető szívnek, Tisztabuzája közé.”  A helység kalapácsa (részlet)

 (balra fent: búza; jobbra lent  a szédítő vadóc nevű növény látható)

A hírhedt konkoly

Rossz hírére csak részben szolgált rá, ugyanis a kutatások alapján egy fordítási félreértés következtében szerepel a vetési konkoly a Bibliában, de valójában egy egyszikű növényre, a konkolyperjére utal, amely valóban rendkívül hasonló, szinte megkülönböztethetetlen a gabonanövényektől, és a vele szimbiózisban élő mérgező gombafaj nagy károkat okozott hajdanán. E felfedezés a vetési konkoly bibliai évezredes megbélyegzését már nem tudja megmásítani, a köztudatban és a néphagyományban marad a szimbolikája.

Részben mégis van alapja ennek a rossz hírnévnek, ugyanis a vetésben virágzásig alig tűnik fel, és mivel magjának súlya szinte azonos a búza szemtermésének súlyával, régi módszerekkel nem tudták szétválasztani. Régészeti leletek tanúskodnak a konkoly magméretének evolúciós növekedéséről a kultúrnövény állományokban az évezredek során, mivel a szelelő rostálással mindig a nagyobb gabonamagvak részesültek előnyben. Így a búzamagokkal együtt szelektálódtak, folyamatosan változva alkalmazkodtak a gabonához. Ősszel aztán újra együtt vetették el őket, és a konkoly magok a gabonával együtt ismét csírázásnak indultak. A veszélyt az jelentette, hogy a vetési konkoly minden része mérgező, így a magjai is mérgező anyagokat tartalmaznak, amelyek a takarmányba keveredve a szárnyasokra rendkívül veszélyesek, de a lisztbe jutva a kenyeret is kékre festik, élvezhetetlenné teszik. 3-5 grammnyi lisztje már fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladást okoz.

Természetvédelem

Hogy miért lett mégis védett fajunk a vetési konkoly? Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés együtt jár az egyre több gyomirtó használatával, ami a teljes vetésterület és a szántó szegélyek biológiai sokféleségét tünteti el. Pedig ezek a területek is változatos élőhelyeket alkottak, jól működő ökológiai rendszert a hozzájuk kötődő állatfajokkal együtt, köztük számos beporzó rovarral, amelyek nélkül az emberiség számára oly fontos élelmiszernövények hozama is jelentősen megcsappanna. A fokozódó vegyszerhasználat miatt a vetési konkoly mára jelentősen megritkult, így 1993-ban védett lett Magyarországon, és a természetvédelem számára a kíméletes, extenzív mezőgazdasági művelés pártolását szimbolizálja. Régen a pipaccsal és a búzavirággal együtt a termőföld virágaként tisztelték, és a föld termékenységének jelképe volt. Számunkra is felhívja a figyelmet arra, hogy mezőgazdasági területeink körül, de még kertünk, házunk táján is kialakított virágos mezsgyék, szegélyek nem csak egy-egy értékes növényfaj menedéke lehet, hanem hozzájárulhat egy jól működő élő közösség megőrzéséhez, amely a nagy láncolat végén a mi jóllétünket is szolgálja.

 


I BUILT MY SITE FOR FREE USING