Vízi rucaöröm

A rucaöröm fajok elsősorban trópusi területeken honos hínárnövények, hazánkban csak a vízi rucaöröm honos. Vízi páfrányfaj, mely tápanyagban gazdag, meleg állóvizek, holtmedrek, tavak lebegő hínárnövényzetének a tagja. A száron a levelek örvökben állnak, két levél a víz színén úszik, a harmadik gyökérszerű képletekké módosult, és a vízbe merül. Az úszó levelei elliptikusak, 1–1,5 cm hosszúak, felszínüket sűrűn négyágú papillák borítják, melyek megakadályozzák, hogy víz kerüljön a levélfelületre és ez akadályozza a fotoszintézist. Spórákkal szaporodik, melyek az iszapban telelnek át, és tavasszal, a víz felmelegedésekor indulnak fejlődésnek. Kedvező körülmények között vegetatívan is gyorsan szaporodik. Kutatások bizonyítják, hogy képes megkötni a vizekben előforduló nehézfémeket.

A Tiszántúlon, a Duna völgyében, a Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön találkozhatunk vele gyakrabban, az ország más részein kimondottan ritka. Eurázsia faj, mely Európában a kontinentális és mediterrán területeken található meg, előfordul Észak-Afrikában és Ázsiában egészen a Távol-Keletig. Dísznövényként a világ számos részén telepítik.

Tudományos nemzetségneve Antonio Maria Salvininek állít emléket, míg magyar neve arra utal, hogy a vízi madarak kedvelt eledele.

Európa egyes részein már veszélyeztetett, nálunk még nagy állományai élnek. Vizes élőhelyeink általános leromlása, eltűnése, eutrofizációja veszélyezteti.

Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.